Amikor ilyen fiatalon �r�kre elvesz�t�nk valakit, a d�bbenet, az �rtetlens�g lesz �rr� rajtunk.
Mi�rt? Mi�rt pont �?
A hal�llal hajlamosak vagyunk mindent megbocs�tani szerett�nknek, �s csak a sz�pre eml�kezni.
Ilyenkor a j�kb�l m�g jobbak lesznek, �s a „rosszak” is pillanatok alatt j�v� v�lnak. Tal�n �gy van j�l.
Most Zavadszky G�bort siratjuk.
Azt az embert, akin�l sincs sz�ks�g p�lfordul�sra, ahhoz, hogy megsz�p�ljenek az eml�keink. Akin�l t�nyleg okkal tessz�k fel a k�rd�st: Mi�rt? Mi�rt �?
Olyan valaki volt, akire mindenki �gy gondolt, mint egy rendes, mindig vid�m, �r�kk� mosolyg�s emberre.
Olyan valaki volt, akinek szerett�nk a k�rnyezet�ben lenni, mert olyankor minden gondunkat elfeledt�k. Akinek a szem�lye b�rmikor sz�ba ker�lt, felh�tlen�l lehett�nk j�kedv�ek. Aki kedvess�g�vel, humor�val mindenki arc�ra mosolyt csalt. Neh�z lett volna elk�pzelni, hogy egyszer majd s�runk, ha azt a nevet halljuk: Zavadszky G�bor.
Amikor meghal valaki, azt is mondjuk, l�lekben vel�nk marad.
Ha val�ban �gy van, akkor �lj�nk �gy, mintha Zava tov�bbra is k�zt�nk lenne. Hogyha azt halljuk: Zavadszky G�bor, v�gtelen f�jdalmunk, megrend�l�s�nk k�zepette jusson esz�nkbe, hogy �l benn�nk valaki, aki a mai, olykor kegyetlen vil�gban is tudta mi az, rendesnek, vid�mnak, kedvesnek lenni, �s kellemes perceket szerezni m�soknak…
Mosolyodat �r�kre meg�rizz�k! Nyugodj b�k�ben!